Hópelyhek

Második hét - still going strong

Oké, még nem telt el egészen, szombat este van... De mivel ma este 6 körül jeges széllel megjött a hidegfront és végigsöpört Bécsen egy vihar, jobbnak láttam, ha nem kószálok a városban. Sajnos, pont ma volt egy nagy fesztivál, vonuló kamionokon táncoló fiatalok, városszerte több koncert, stb, ezeket valószínűleg elmosta az eső és elsodorta a szél...

Tanulás szempontjából ezen a héten elégedettebb voltam, mint a múlt héten. A csoport ugyan ugyanaz maradt, de a gyengébb csoporttársakat a hőségben jobban vonzotta a strand, mint a tanulás, hol az egyik, hol a másik maradozott el az órákról, és pörgősebb lett minden. Kaptunk egy ügyesebb nyelvtantanárt is, az egyéni foglalkozásokon megint sok fontos hiányosságot pótoltam be... Például elképesztő, de eddig soha nem tanultam meg rendesen, összefoglalva az irányt jelölő határozószókat, hogy pl. nézz oda föl, vagy gyere ide át, vagy vedd elő az ajtó mögül a kabátodat - amit tudtam, azt is össze-vissza kevertem, szóval nagyon ideje volt rendet tenni köztük :) Mivel ez a hét ismétlős hét volt, a rendes órákon is előjött olyan nyelvtan, ami nem igazán ült még, szóval megint sokkal okosabb vagyok, mint egy hete voltam.

Az audiógájdos tervem nem jött be, legalábbis úgy nem, ahogy terveztem. Voltam ugyan délelőttönként többször is múzeumban vagy várost nézni, de vagy nem volt éppen fülesmagnó, vagy nem volt elég időm. Azon kívül sok leckém is volt, egész egyszerűen többet ültem az íróasztalom mellett, mint terveztem. Volt pl. tegnapra egy olyan házi, hogy hármas csoportokban ki kellett választani egy alkotóművészt, meg egy vagy két fő művét, és a csoportnak kellett róla egy előadást tartani. A mi csapatunk Hemingway mellett döntött, úgyhogy az életéről én meséltem, a műveiről meg a másik kettő. Ráadásul Matthias nagy lezseren azt mondta: Csinálhattok plakátot vagy PowerPoint prezentációt - basszus, mintha annyira természetes lenne, hogy mindenkinél ott virít a koleszban a laptop - de nekünk hármunknak valóban van, úgyhogy egy egész este és egy egész délelőtt azzal telt, hogy Hemingway életéről csináljak egy jó ppp-t. Jó is lett, meg is tapsolták :)

Amit kultúrprogram terén elértem, azért az se kevés: A szerda délelőttömet a Hundertwasser-ház körül, szemben a Hundertwasser-Village-ben illetve a Kunsthaus Wien nevű múzeumban töltöttem (az is Friedensreich Hundertwasserrel van tele), és be kell valljam, hogy fülig beleszerettem a Mesterbe, az alkotásaiba, a gondolataiba, a filozófiájába. Nem pusztán abba, hogy megtervezett egy csomó fura, színes házat, hanem abba, ahogy 50 évvel ezelőtt az ellen küzdött, hogy az építészetben minden csupa egyenes vonalból álljon, és azon igyekezett, hogy minden épületbe minél több természetet vigyen be. Ezért ültetett - és ültetett volna még több - borostyánt meg bokrokat meg fákat minden házra, meg mellé és köré is. A múzeum falán minden teremben van több idézet tőle - nem emlékszem jól rájuk, el kell majd mennem hétfőn még egyszer, hogy néhányat lejegyezzek (fényképezni csak sutyiban lehet) - de az egyik nagyon megragadott: "Nem azok a vonalak az érdekesek, amiket itt a festményeken látunk, hanem azok az (út)vonalak, amelyeket a látogató a múzeumban a képek nézegetése közben bejár." Kb. És mindent mindenhol tökéletesen végigvisz, a házban pl. a mosdók, wc-k is ugyanolyan tarkák és izgalmasak, mint a ház homlokzata. Zseniális. Vettem ott 2 dvd-t és egy könyvet is, na ez lesz a némettanulásnak az élvezetes része, amikor ezeket nézegetem.

Az estéimet ezen a héten a Városháza téren töltöttem, a cseh barátnőmmel (akinek pont egyidős vagyok az anyukájával, pedig ő az utánam korban következő, 26 éves, hát ennyit a koronkénti megoszlásról, megint én vagyok a csoport Muttija, ez van) a bátyjával meg még 2 csehvel, akik hajlandók voltak a kedvemért néha egymással is németül beszélni. Ettem japánt, mediterránt, spanyolt és osztrákot, láttam operát és balettet.

Ma is sikerült egész tartalmas programot csinálnom. Először egy szabadtéri szobrot jártam körül és belül - mert nagy, és arra van kitalálva, hogy belemenjenek, azon kívül tele van rakva kisebb-nagyobb hangszórókkal, és mindig szól benne valamilyen zene. Ma pont egy modernet kaptam el, inkább hangzavar volt, mint zene, de iszonyú érdekes, már csináltam róla videót is, csak nem vagyok vele megelégedve :) majd ha lesz másik, ideteszem.

Aztán ebédeltem egy tiramisut a Secession nevű kiállítócsarnokkal szemben egy kávézóban, majd részt vettem egy körbevezetésen ebben a házban, ami gyakorlatilag kedvenc stílusom, a szecesszió első szentélye volt, és ahol ma sajnos csak Klimt Beethowen-fríze volt meglátogatható - de azért így is kemény 1 órán keresztül hallgattuk a szimpatikus, szemüveges idegenvezetőt - ketten, mivel egy fura, különc hollanddal együtt mindössze ketten képeztük a csoportot. Szövegértési gyakorlat művészettörténet témában, ért ez is annyit, mint a folyamatos szenvedő szerkezet.

Voltam még a Várban egy szecessziós stílusban épült pálmaházban is, ahol olvasottszöveg-értési gyakorlat gyanánt alaposan áttanulmányoztam a hernyó - báb - lepke folyamat legfontosabb állomásait a gondosan megírt, illusztrált plakátokon, miközben hatalmas, kék lepkék lebegtek a fejem körül, az se volt éppen utolsó :)

Holnap asszem a Leopold gyűjteményt nézem meg, állítólag ott van Klimt meg egy csomó Schiele is.

Azonkívül rájöttem, hogy persze van Schönbrunn, meg van Sissi, meg van egy csomó más, nagyon jellegzetes és nagyon monarchia-szagú bécsi hely, személy, épület és fogalom, amikről tudok, tudom, hogy hozzátartoznak az osztrák kultúrához, de nincs kedvem őket megnézni, nincs rá szükségem, hogy megtapasztaljam az atmoszférájukat, hogy minél közelebbről megnézzem vagy megtapogassam őket - nem vonzanak azon a szinten, ahogy a szecesszió, Klimt, Schiele vagy Hundertwasser. És ha az ember ezt így átgondolja és elfogadja, az azért jó, mert akkor attól kezdve nem görcsöl azon, hogy még hol nem volt, és mi az, ami a 3 hétbe már nem fog beleférni, hanem válogat, prioritáslistát csinál, és minden nap örül annak, amit meg tudott valósítani. Milyen jó, hogy ez így 2 két után letisztult bennem, nem?

Ja, meg 2 hét után végül eljött az az idő is, aminek el kellett jönnie: néhány mondatomban időnként érezhető az osztrák akcentus. Az osztrákok a hangsúlyos magánhangzókat jobban elhúzzák, mint a németek, és nagyon sokan közülük orrhangon beszélnek, ami eleinte rendkívül modorosnak és idegesítőnek hat. De ha az ember elég sok kedves, jópofa személlyel beszélt már, akkor megkedveli az akcentust, ha pedig olyan, mint én, hogy másfél nap után már Jütlandon is jütlandi akcentussal beszélek, meg elkezdek Szegeden ő-zni, akkor át is ragad rá. Fura :)

Na most ennyi fért bele, majd folyt. köv.

Első hét

Eltelt, mintha két óra lett volna, tele vagyok élménnyel, időm alig van, hogy leírjam, szóval teljesen normális lefolyású a nyelvtanfolyam, minden úgy megy, ahogy mennie kell.

Az első vegyes benyomásokat szerencsére elnyomta egy csomó új, túlnyomórészt pozitív tapasztalat, élek és virulok, lubickolok a nyelvi közegben, igyekszem minél többet tanulni, és lehetőség bőven van rá.

A napom mindjárt reggel azzal kezdődik, hogy nincs semmi dolgom - vagyis akkor kelek, amikor akarok, és azt csinálok, amit akarok, mert délutáni órákra osztottak be. Először aggódtam, hogy jó lesz-e így, de végül is hogy ne lenne jó egy ilyen bagolynak, mint én vagyok, hogy este addig maradhat fönn, ameddig akar, reggel nem muszáj korán kelnie, de délelőtt illetve esténként annyit tanul vagy művelődik, amennyi beléfér? Szóval délután 14.15-től először csoportos nyelvtan- illetve beszélgetés óra van, aztán egy másfél órás magánóra: egy tanár - egy nyúl, ezer téma, ezernyi lehetőség, hogy a hiányzó tudást bepótoljam és arról beszélgethessek, amiről csak akarok. Ez ér legtöbbet az egészben. Megkértem a csajt, hogy hozzon eu-s témákat, hát hozott eu-s témákat, tanulom a szókincset, olyan elegáns dolgokat mondok, hogy nagy hangsúlyt fektetnek rá, meg hogy az energiahatékonyság javítására irányuló intézkedések, amitől tök jól érzem magam, mert végül ilyeneket kell majd tolmácsolnom is. Az pedig könnyebben fog menni, ha ezeket magamtól is meg tudom fogalmazni.

Este 19.15-kor ér véget a "szuperintenzív" órám a magántanárral, utána hetente általában 3-4 alkalommal este 8-tól egy iskola szervezte másfél órás előadás vagy valamilyen témában tett városi séta következik, úgyhogy hazamenni nincs időm, csak valahol gyorsan bevágni valami kaját, hogy ne kopogjon a szemem, és már megyek is. Ezek után már csak hazamenni és tespedni van energiám. Ha nincs szervezett program, ott van a filmfesztivál, ami a Városháza előtt folyik - minden nap egy koncert-hangfelvételt, utána pedig egy koncertfilmet játszanak le, az utóbbit nagy képernyőn, Abbado, Bernstein, Karajan, you name it. A képernyő előtti tér szélén körbe egy sor kajás bódé, ahol különböző országok ételeit kínálják - tegnap spanyol fokhagymás rákot ettem ott, ma bécsi grízsmarnit - középen meg asztaloknál ül vagy áll a nép és élvezi az életet. Marha meleg van különben, minden nap 30 fok fölött van a hőmérséklet, úgyhogy csak ilyenkor este kezd egy kicsit kellemes lenni a levegő, ezért aki teheti, az utcára tódul.

A délelőtt meg ugye ott van leckeírásra, bevásárlásra és kultúrprogramokra. Hétvégén is vannak szervezett iskolai kirándulások, de mivel most már találtam magamnak beszélgetőpartnereket - egy cseh lány és az öccse meg a barátaik - magán-kiruccanásokat is tudok szervezni.

Volt mondjuk szombaton egy egész napos suli szervezte kirándulás is Linzbe... Rosszul indult, mert egy fél órát késett a vonat és vele együtt az amúgy is szorosan szervezett programunk is, de sikerült pl. az Ars Electronica nevű, csilivili interaktív tudományos-ismeretterjesztő központban elcsípnünk egy 3D előadást a Földről, a naprendszerről, galaxisokról, univerzumról, stb, és nagy örömömre alig volt benne pár mondat, ami nem volt egészen világos. Hogy aztán ebéd utánra miért szerveztek nekünk kisvonatozást egy kb. óvodásoknak szánt mesevasúton, azt viszont nem tudom... De mindig sok múlik azon is, hogy egy ilyen kiránduláson kivel lóg az ember, és ha más nem akad, odacsapódok a tanárhoz, az mindig bejön.

Ezen a héten be fogok vezetni egy új műfajt is: múzeumlátogatás fejhallgatóval, előre fölvett audió idegenvezetéssel. Eddig még csak a Belvedere egyik kastélyában láttam a Klimt-kiállítást, van még elég néznivaló, és ahelyett, hogy csak némán, egyedül járom a termeket, ezentúl mindig lesz a fülemben egy korrekt, német hang, aki szövegértési gyakorlatokat tart nekem. Szuper, nem?

Szóval jó itt - nem annyira profi, mint a berlini volt, dehát azért felnőtt az ember, hogy ilyeneken ne akadjon fenn, hanem találja meg a módját, hogy a lehető legtöbbet hozza ki belőle. Az mindenképpen nagy dolog, hogy az átlagos, széles, magánhangzó-elhúzós, éneklősen intonáló akcentussal beszélő osztrákok beszéde már kezd egészen otthonosan hangzani :D

Nyelvtanfolyam Bécsben

Villámgyors snitt, a hazautazás és egy berlini séta után igen stresszes szombat következett: kipakolás, áfa-elszámolás összemolyolása, tengerimalacok hazahozása és simogatása/dajkálása, aztán bepakolás hajnalig, és tessék, már itt is vagyok Bécsben, a második német nyelvtanfolyamom helyszínén.

Az első benyomások nagyon vegyesek: A reptérről egy török építészhallgató srác hozott haza, a környék, ahol az iskola lakást bérel a diákoknak, szintén egy török negyedben van, egymást érik a török minimarketek és kebabosok. Azok közül, akikkel ma beszélgettem, eddig a recepciós csaj volt az egyetlen, aki jobban tudott nálam németül :) Amúgy a törökök nagyon helyesek, mindegyik tudja természetesen magyarul, hogy nem értem és köszönöm, meg vasárnap is nyitva tartanak, ami ma konkrétan azt jelentette, hogy nem haltam éhen, dehát németül tanulni nem tudok tőlük, Remélem, amúgy elég biztonságos a környék ahhoz, hogy elmászkáljak itthonról és későn jöjjek haza - ha nem, majd taxizok.

A ház, amiben a lakásunk van, gyönyörű szecessziós épület lehetett valamikor - most már csak a lépcsőház szép, minden más modern és uncsi, de a célnak megfelel. A nyelviskola két másik diákjával fogok lakni, a konyha és a 2 fürdőszoba - 2 wc közös, ezen kívül mindenkinek van saját (háló)szobája. A lakótársakat még nem láttam, remélem, ez annak a jele, hogy van mivel tölteni a napokat és estéket.

Polc

Házastárs és a nagyobbik gyerek egy panzióban laknak most, amíg itthon vagyunk látogatóban, mert a volt gyerekszobámban már nem fér el két felnőtt és két nagy kamasz. A panzióbeli szobában találtam ezt a kincset: Csecsebecsés polc karácsonyi dekorációval és ízléses porcelán állatokkal...

... természetesen főhelyen a (némileg megrettent) Hónyúl :)

Hűtlen kutya

Vagyok.

Kedves Geron - mert külön reklamáltál - és kedves mindenki, aki néha olvas - az a helyzet, hogy hűtlen kutya vagyok. Tavaly nyár óta rajta vagyok a facebook-on, megtetszett, hogy viszonylag rövid, frappáns bejegyzésekben lehet megnyilatkozni (hosszúkra már rég nincs időm), tetszik, hogy kapok visszajelzést, és tetszik az egész koncepció. Ha az ember a kezdeti lelkesedésen túlesik, és már nem csekkolja le ötpercenként, hogy vajon ki lájkolta a legutóbbi posztját, lehet úgy is művelni, hogy nem lóg rajta folyton, csak éppen annyi időt szán rá, hogy képben maradjon.

Emiatt viszont a blogírás elmaradozik. Lehetne azt is, hogy szépen mindig ugyanazt beírom a blogba, amit a facebook-ra fölteszek - volt is ilyen ambícióm, de rájöttem, hogy a blogon nem mindig működik, ami a facebook-on igen, meg duplaannyi időbe is kerül... Szóval nem tudom. Nem akarom abbahagyni a blogírást, mert sokat ad nekem, örülök, ha néha másoknak is jó olvasni, no és naplónak is kiváló, szeretem visszanézegetni a régi posztokat - de mostanában tényleg nem volt prioritás. Asszem, lesznek olyan időszakok, amikor kevesebb lesz a bejegyzés - az idei első félév ilyen volt - de lesz olyan is, hogy megszaporodnak. Két hét múlva indulok pl. Bécsbe, a második német nyelvtanfolyamra, akkor biztosan megint megjön a kedvem a blogoláshoz.

Jó lesz így, tessék mondani?

Minden rendben?

Hoztam magammal egy olyan ruhát Strasbourgba, aminek egy kicsit hosszú volt a pántja, de amúgy nagyon csinos, ezért beraktam meg mellé egy varrókészletet is, gondoltam, egyik délután majd gyorsan lefejtem és visszavarrom. A gyorsan lefejtem, az ment is, de sajnos, utána rögtön kiderült, hogy a varrókészletemben minden volt, csak tű nem... Lementem a recepcióra, mondom, kéne egy varrókészlet, van? Van, most azonnal kell? Hát most azonnal. A recepciós erre szépen, komótosan kulcsra zárta a szálloda bejárati ajtaját - nehogy valaki belógjon, amíg tűt szerez nekem - aztán fölmentünk a harmadikra, ott egy titkos raktárból kivett egy kis papírba csomagolt varrókészletet, aztán aggódó pillantással a szemembe nézett és megkérdezte: Minden rendben van? Lehet, arra gondolt, hogy talán valaki bántott, leszaggatta rólam a ruhát, azt akarom megvarrni, és a gondtalan, derűs mosollyal, amivel lementem hozzá tűt kérni, csak leplezni próbálom életem nagy drámáit... Pedig(sajnos?) tényleg csak hosszú volt a pánt, de már megvarrtam.

Reklám

Megmutatom, melyik most a kedvenc reklámom:

Hehe :D

Gyilkosok!!!

Íme, a meztelen igazság:

 
Ez itten, meg vagy 25-30 társa a kertembe költözött.

De az is lehet, hogy 300-an vannak, csak a többi a bokrok alatt (r)ejtőzik. Vannak ilyen nagy, 10-15 centis fenevadak is, meg kis vékony nyavalyások, és mind a növényeimre utazik. Nálunk ezeket nemes egyszerűséggel csak gyilkoscsigáknak nevezik, mert tulajdonképpen mindent megesznek, ami nem nagyon tüskés vagy büdös, letarolják az egész kertet, csak szomorú csonkok maradnak utánuk mindenütt. Nálunk azzal a petrezselyemmel kezdték, amit direkt a tengerimalacoknak ültettem ki, hogy mindig legyen nekik friss C-vitamin - na ezzel rögtön el is altattak bennem mindenféle csigajóléttel kapcsolatos lelkiismeretfurdalást, és döntöttem: Menniük kell!

Tudom, itt van egy házas csiga is, de nézzétek azt a másikat, ahogy lábujjhegyre állva, mohón falja még a csutkát is!

A spanyol csupaszcsigák az Ibériai félszigetről másztak lassan föl egészen Skandináviáig, és már sok-sok éve okoznak bosszúságot a kerttulajdonosoknak. A mi kertünkben csak most, a harmadik évben jelentek meg. Rengeteg gyilkoscsiga-fórum létezik a neten, ahol eszmét lehet cserélni, és minden magára valamit adó kertes honlapon van egy jó nagy szekció arról, hogyan lehet tőlük megszabadulni. Legtöbb helyen azt javasolják, hogy az ember egy mélyebb edénybe tegyen egy kis sört, mert arra buknak, és amikor már jó sok belemászott és ott dőzsölnek, akkor 1. sózza őket halálra 2. öntse le őket forró vízzel, vagy 3. vágja őket ketté ollóval, kiskapával vagy más erre alkalmas szerszámmal. Eléggé brutális, de azt hiszem, akinek éppen az egész konyhakertjét fölzabálták, különösen brutális reakciókra képes - én csak ezt a 20-30 darabot láttam, de nagyon kiakadtam tőlük. Először csak megfogtam őket egyenként egy grillfogóval, és jó messzire eldobtam mindet, be a kerítés alá -  azzal próbáltam magam áltatni, hogy hátha elmondják egymásnak, hogy itt hajigálják az embert, és másik kertbe másznak át. De maradtak, bepofázták a petrezselymemet meg valami szép, hagymás növényt is tövig lerágtak már, és tényleg nem lehet tudni, mire képesek.

Szerencsére van már az előbb fölsorolt kivégzéseken kívül egy picit humánusabb csigairtó módszer is, megjelent ugyanis a ferromolt tartalmazó Csigastop vagy Csigamentes granulátum. A hatásáról nagyon röviden ennyit ír a honlap: "Igen hatékony szer: A csiga megeszi, és azonnal felhagy minden növény fogyasztásával, beássa magát a földbe és elpusztul." Hát köszönöm, pont erre gondoltam én is! Ráadásul biogazdaságban is használható, mert más állatnak nem árt, nem szennyezi a környezetet, csak ez a ferraizé van benne meg egy kis búzaliszt. Meg kék festék.

Ma vettem egy KILÓT, és nekiállok beszórni vele a kertet. Reszkessetek, csupaszcsigák!!!

Szájberpáuör

Merthogy a szülinapi ajándékom (kb. magamtól magamnak, de azért Házastárs utólag élelmesen rácsatlakozott) egy új laptop volt a régi, gyönyörű rózsaszín libatop helyett, ezúttal 45 éves, felnőtt nőhöz illő... tűzvörösben :D Pesten vettem a Média Marktban.

A legjobb az, hogy magyar a billentyűzete, szóvel ezeket az ő-ket meg ű -ket végre-valahára nem úgy kell egy magyar honlapról kimásolnom, mint eddig, hanem csak egyszerűen leütöm. Micsoda luxus... Persze át lehet vele váltani dán billentyűzetre is, hogy tudjon olyat, hogy (átvált) æ, ø, å, és az egész (visszavált) csak egy mozdulat, annyira zseniális.

Aztán ott volt a következő feladat, hogy internetes védelem, vírusprogram, ami nekem persze van, csahogy az csak a régi libatopra érvényes. A honlapot kicsit körbejárva úgy tűnt, kb. 90 eurómba fog kerülni kiterjeszteni egy másodikra. És akkor volt az, hogy bejelentkeztem a Norton honlapján a csetbe, és pár percen belül összehaverkodtam Robinnal, aki svéd (meg is kérdezte, oké-e, ha svédül ír, mondtam, nem gond, Robin, mi skandinávok megértjük egymást), és 4-5 mondatváltás után küldött nekem egy termékkulcsot - egy sokszámjegyű kódot - és hipp-hopp, máris mindkét gépemre érvényes lett az előfizetés, mégpedig külön költség nélkül.

A libatopot különben azért kellett nyugdíjba küldeni, mert a képernyője kontakthibás, és igaz, mindenhova magammal tudom vinni, de csak olyan 30-40 fokos szögben kinyitva él a képernyője, ha annál jobban kinyitom, nem működik. Szóval egy kicsit elvesztette a laptop jellegét, úgy kellett mindig alulról belekuksizni, hogy mit is mutat. VISZONT kaptam egy tippet, hogy az ilyen gépekhez lehet csatlakoztatni kívülről egy bármlyen képernyőt, és az átveszi a feladatot, nekünk pedig pont volt egy facér képernyőnk a pincében.

Ezért aztán most az van, hogy van egy gyönyörű, tűzpiros, hordozható notebook pc-m, ami működik és nincs tele ezer fölösleges programmal meg doksival, meg van egy gyönyörű, cukorkametálrózsaszín asztali laptopom, ami mögött egy HATALMAS képernyő szépen mindent megmutat - egészen egyszerűen semmi többet nem kívánok jelenleg az élettől :D

Szülinap - most az enyém :)
(májusban volt, egy kicsit le vagyok maradva)

Ami egyrészt azért volt jó, mert az aznapra tervezett, egész napos tolmácsolás elmaradt (köszi, hamufelhő), viszont másnap azért el tudtam menni Magyarországra (köszi, hamufelhő), és mert a Kicsi, az a kitartó, szorgalmas és nagyon kemény gyerek, aznap délután karatevizsgát tett, és megkapta a narancssárga övet.

Koncentrál, miközben a bírák szigorú szemmel figyelik

Az volt a legnagyszerűbb az egészben, hogy igaz, még csak 15 múlt, de annyira komolyan csinálja, hogy az edzők úgy döntöttek, felnőtt követelmények elé állítják, és ha sikerül, felnőtt minősítést kap. Kemény, egy órás menet volt, olyan, mint egy rendes edzés, sorban csinálták az addig megtanult mozdulatokat, ütéseket, rúgásokat, csak most a fekete övesek fölsorakoztak a terem fala mentén körbe, és szemmel tartottak mindenkit, pontozták, ki hogy csinálja, és a végén egy negyed óráig tanácskoztak, hogy ki milyen övet kaphat. És sikerült neki, és narancssárgát kapott :)

Sikeres vizsga után büszkén pózol a fekete övesekkel :)

Este meg volt finom torta is, én díszítettem föl.

Az meg persze csak külön hab a tortán, hogy pár nappal később otthon, anyuékkal ismét megünnepelhettük magunkat. Ezt a kettős ünneplést különösen tudom ajánlani, nekem már az esküvővel is bejött :D